Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja

16 ¹Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! ³Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? ⁴Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. ⁵Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. ⁶Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; ⁷mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. ⁸Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. ⁹Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. ¹⁰Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. ¹¹Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. ¹²Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. ¹³Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. ¹⁴Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. ¹⁵Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. ¹⁶Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. ¹⁷Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. ¹⁸Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! ¹⁹Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. ²⁰Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, ²¹hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. ²²Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet